Az anyag elválasztása a legtöbb tárolási technológiában rejlő probléma. Ahogy a magasabb színvonalú termékek iránti kereslet növekszik, a készletszigetelés problémája akutabbá válik.
Mint mindannyian tudjuk, a teleszkópos radiális verem szállítószalagok a leghatékonyabb megoldás a verem elválasztására. Készíthetnek leltárt rétegekben, minden réteg számos anyagból áll. A készlet ilyen módon történő létrehozásához a szállítószalagnak szinte folyamatosan kell futnia. Míg a teleszkópos szállítószalagok mozgását manuálisan kell ellenőrizni, az automatizálás messze a leghatékonyabb ellenőrzési módszer.
Az automatikus behúzható szállítószalagok programozhatók, hogy egyedi leltárt készítsenek különféle méretekben, formákban és konfigurációkban. Ez a gyakorlatilag korlátlan rugalmasság javíthatja az általános működési hatékonyságot és magasabb minőségű termékeket szállíthat.
A vállalkozók évente több millió dollárt költenek összegű termékek előállítására sokféle alkalmazásra. A legnépszerűbb alkalmazások az alapanyagok, az aszfalt és a beton.
A termékek készítésének folyamata ezeknek az alkalmazásoknak az összetett és drága. A szigorúbb specifikációk és toleranciák azt jelentik, hogy a termékminőség fontossága egyre fontosabb.
Végül az anyagot eltávolítják a készletből, és olyan helyre szállítják, ahol beépítik az aljába, aszfaltba vagy betonba.
A sztrippeléshez, a robbantáshoz, a zúzáshoz és a szűréshez szükséges felszerelés nagyon drága. A fejlett berendezések azonban a specifikáció szerint következetesen adhatnak összeget. A leltár az integrált gyártás triviális részének tűnhet, de ha helytelenül hajtják végre, akkor egy olyan terméket eredményezhet, amely tökéletesen megfelel a specifikációnak, amely nem felel meg a specifikációnak. Ez azt jelenti, hogy a helytelen tárolási módszerek használata a minőségi termék létrehozásának költségeinek elvesztését eredményezheti.
Annak ellenére, hogy egy terméket a készletbe helyezi, veszélyeztetheti annak minőségét, a készlet a teljes termelési folyamat fontos része. Ez egy tárolási módszer, amely biztosítja az anyag elérhetőségét. A termelési arány gyakran különbözik az adott alkalmazáshoz szükséges termék arányától, és a készlet segíti a különbséget.
A készletek is elegendő tárolóhelyet biztosítanak a vállalkozóknak ahhoz, hogy hatékonyan reagáljanak az ingadozó piaci keresletre. A tárolás által nyújtott előnyök miatt ez mindig fontos része lesz a teljes gyártási folyamatnak. Ezért a gyártóknak folyamatosan fejleszteniük kell tárolási technológiájukat a tárolással kapcsolatos kockázatok csökkentése érdekében.
A cikk fő témája az elszigeteltség. A szegregációt úgy definiálják, mint „az anyag elválasztása a részecskeméret szerint”. Az aggregátumok különböző alkalmazásai nagyon specifikus és egységes anyagi fokozatot igényelnek. A szegregáció túlzott különbségeket eredményez a termékfajtákban.
A szétválasztás gyakorlatilag bárhol megtörténhet az összesített gyártási folyamatban, miután a terméket összetörték, átvizsgálták és összekeverték a megfelelő gradációhoz.
Az első hely, ahol a szegregáció előfordulhat, a készletben van (lásd az 1. ábrát). Miután az anyagot a készletbe helyezték, végül újrahasznosítják és eljuttatják a helyére.
A második hely, ahol elválasztás fordulhat elő, a feldolgozás és a szállítás során. Miután az aszfalt vagy a betonüzem helyén, az aggregátumot hoppersbe és/vagy tárolóedényekbe helyezik, amelyekből a terméket beveszik és használják.
Az elválasztás a silók és a silók kitöltésekor és ürítésében is megtörténik. A szegregáció előfordulhat a végső keverék útjára vagy más felületére történő alkalmazásában is, miután az aggregátumot összekeverték az aszfaltba vagy a betonkeverékbe.
A homogén aggregátum elengedhetetlen a kiváló minőségű aszfalt vagy beton előállításához. A leszerelhető aggregátum fokozásának ingadozásai gyakorlatilag lehetetlenné teszik az elfogadható aszfalt vagy beton megszerzését.
Az adott súlyú kisebb részecskéknek nagyobb a teljes felülete, mint az azonos súlyú nagyobb részecskék. Ez problémákat okoz, amikor az aggregátumokat aszfalt- vagy betonkeverékekké kombinálják. Ha az összesített bírság százalékos aránya túl magas, akkor hiányzik a habarcs vagy a bitumen, és a keverék túl vastag lesz. Ha a durva részecskék százalékos aránya az aggregátumban túl magas, akkor túl sok a habarcs vagy a bitumen, és a keverék konzisztenciája túlságosan vékony lesz. Az elválasztott aggregátumokból épített utak rossz szerkezeti integritással rendelkeznek, és végül alacsonyabb élettartamúak lesznek, mint a megfelelően elválasztott termékekből épített utak.
Számos tényező a készletek szegregációjához vezet. Mivel a legtöbb leltárt szállítószalagok felhasználásával hozzák létre, fontos megérteni a szállítószalagok lényeges hatását az anyagok válogatására.
Ahogy az öv az anyagot a szállítószalag fölé mozgatja, az öv kissé visszapattan, miközben az alapjáraton átgurul. Ennek oka az öv enyhe laza az egyes alapjáraton. Ez a mozgás miatt a kisebb részecskék az anyag keresztmetszetének aljára telepednek le. A durva szemcsék átfedése a tetején tartja őket.
Amint az anyag eléri a szállítószalag kisülési kerékét, már részben el van választva a felső és az alsó kisebb anyagtól. Amikor az anyag elkezdi mozogni a kisülési kerék görbe mentén, a felső (külső) részecskék nagyobb sebességgel mozognak, mint az alsó (belső) részecskék. Ez a sebességbeli különbség ezután a nagyobb részecskék elmozdulást okoz a szállítószalagtól, mielőtt a veremre esik, míg a kisebb részecskék a szállítószalag mellé esnek.
Ezenkívül valószínűbb, hogy a kis részecskék ragaszkodnak a szállítószalaghoz, és addig nem kerülnek kiürítésre, amíg a szállítószalag továbbra is a kisülési kerékre kerül. Ennek eredményeként több finom részecske mozog a verem eleje felé.
Amikor az anyag egy halomra esik, a nagyobb részecskék nagyobb lendületet kapnak, mint a kisebb részecskék. Ez miatt a durva anyag könnyebben mozog, mint a finom anyag. Bármely anyagot, nagy vagy kicsi anyagot, amely a verem oldalán fut le, kiömlésnek nevezzük.
A kiömlés az egyik fő oka a készlet elválasztásának, ezért ezt csak lehetséges, hogy kerüljék. Ahogy a kiömlés elkezdi gördülni a romlás lejtőjén, a nagyobb részecskék hajlamosak a lejtő teljes hosszában gördülni, míg a finomabb anyag hajlamos a romlás oldalán telepedni. Következésképpen, amint a kiömlés előrehalad a halom oldalán, egyre kevesebb és kevesebb finom részecske marad a hullámzó anyagban.
Amikor az anyag eléri a halom alsó szélét vagy lábujját, elsősorban nagyobb részecskékből áll. A kiömlések jelentős szegregációt okoznak, amely a tőzsde szakaszban látható. A halom külső lábujja durvabb anyagból áll, míg a belső és a felső halom finomabb anyagból áll.
A részecskék alakja szintén hozzájárul a mellékhatásokhoz. A sima vagy kerek részecskék nagyobb valószínűséggel gördülnek le a verem lejtőjén, mint a finom részecskék, amelyek általában négyzet alakúak. A korlátok túllépése az anyag károsodásához is vezethet. Amikor a részecskék a halom egyik oldalát gördítik le, egymáshoz dörzsölnek. Ez a kopás miatt a részecskék egy része kisebb méretre bomlik.
A szél az elszigetelés másik oka. Miután az anyag elhagyja a szállítószalagot, és elkezdi esni a verembe, a szél befolyásolja a különböző méretű részecskék mozgásának pályáját. A szél nagy hatással van a finom anyagokra. Ennek oka az, hogy a felület és a kisebb részecskék tömegének aránya nagyobb, mint a nagyobb részecskéké.
A leltár hasadásainak valószínűsége a raktárban lévő anyag típusától függően változhat. A szegregációval kapcsolatos legfontosabb tényező az anyag részecskeméretének változása. A nagyobb részecskemérettel rendelkező anyagok nagyobb mértékű szegregációval rendelkeznek a tárolás során. Általános hüvelykujjszabály az, hogy ha a legnagyobb részecskeméret és a legkisebb részecskeméret aránya meghaladja a 2: 1 -et, akkor problémák merülhetnek fel a csomag szegregációjával. Másrészt, ha a részecskeméret aránya kevesebb, mint 2: 1, akkor a térfogat -szegregáció minimális.
Például a 200 hálóig terjedő részecskéket tartalmazó alsó szintű anyagok tárolás közben delaminálhatnak. Az olyan tárgyak tárolásakor azonban, mint a mosott kő, a szigetelés triviális lesz. Mivel a homok nagy része nedves, gyakran lehetséges a homok tárolása a problémák elválasztása nélkül. A nedvesség miatt a részecskék összeállnak, megakadályozva az elválasztást.
A termék tárolásakor az elszigeteltséget néha lehetetlen megakadályozni. A kész halom külső széle elsősorban durva anyagból áll, míg a halom belseje magasabb finom anyagot tartalmaz. Ha az ilyen cölöpök végétől származik, az anyag keveréséhez különböző helyekről kell venni a gombócokat. Ha csak az anyagot veszi a verem elejéből vagy hátuljáról, akkor az összes durva anyagot vagy az összes finom anyagot megkapja.
Vannak lehetőségek a további szigetelésre a teherautók betöltésekor. Fontos, hogy az alkalmazott módszer ne okozzon túlcsordulást. Először töltse be a teherautó elejét, majd a hátsó és végül a közepét. Ez minimalizálja a teherautóban belüli túlterhelés hatásait.
A feltalálás utáni kezelési megközelítések hasznosak, de a célnak a karanténok megakadályozása vagy minimalizálása a készlet létrehozása során. Az elszigetelés megelőzésének hasznos módjai a következők:
Ha teherautóra van rakva, akkor azt különálló halomba kell rakni, hogy minimalizálják a kiömlést. Az anyagot rakodóval kell egymásra rakni, a teljes vödör magasságára és a dömpingre, amely keveri az anyagot. Ha a rakodónak meg kell mozgatnia és meg kell törnie az anyagot, ne próbáljon nagy cölöpöket építeni.
A leltár rétegekben történő épületben minimalizálhatja a szegregációt. Az ilyen típusú raktár buldózerrel építhető. Ha az anyagot az udvarra szállítják, a buldózernek az anyagot a lejtős rétegbe kell tolni. Ha a verem szállítószalaggal van felépítve, akkor a buldózernek az anyagot vízszintes rétegbe kell tolni. Mindenesetre vigyázni kell arra, hogy az anyagot ne nyomja át a halom szélén. Ez túlcsorduláshoz vezethet, ami az elválasztás egyik fő oka.
A buldózerekkel való rakásnak számos hátránya van. Két jelentős kockázat a termék lebomlása és szennyeződése. A terméken folyamatosan működő nehéz berendezések kompakt és összetörik az anyagot. Ennek a módszernek a használatakor a gyártóknak vigyázniuk kell arra, hogy ne tegyék túl a terméket, hogy megkíséreljék enyhíteni az elválasztási problémákat. A szükséges extra munkaerő és berendezések gyakran ezt a módszert meglehetősen drágasá teszik, és a termelőknek feldolgozás során el kell választaniuk a szétválasztást.
A radiális rakás szállítószalagok segítenek minimalizálni az elválasztás hatását. A készlet felhalmozódásakor a szállítószalag sugárirányban mozog balra és jobbra. Amint a szállítószalag sugárirányban mozog, a halom végét, általában durva anyagból származó végeket finom anyaggal borítják. Az elülső és a hátsó ujjak továbbra is durvaak lesznek, de a halom jobban kevert lesz, mint a kúpok halom.
Közvetlen kapcsolat van az anyag magassága és szabad esése, valamint az előforduló szegregáció mértéke között. Ahogy a magasság növekszik, és a leeső anyag pályája növekszik, növekszik a finom és durva anyag elválasztása. Tehát a változó magasságú szállítószalagok egy másik módszer a szegregáció csökkentésére. A kezdeti szakaszban a szállítószalagnak a legalacsonyabb helyzetben kell lennie. A fej szíjtárcsa távolságának mindig a lehető leghosszabb ideig kell lennie.
A szállítószalagtól a veremre történő szabad esést az elválasztás másik oka. A kő lépcsők minimalizálják a szegregációt a szabad esési anyagok kiküszöbölésével. A kő lépcső egy olyan szerkezet, amely lehetővé teszi az anyag számára, hogy a lépcsőn átfolyjon a cölöpökre. Hatékony, de korlátozott alkalmazással rendelkezik.
A szél által okozott elválasztást a teleszkópos csúszdák alkalmazásával minimalizálhatjuk. A szállítószalag kisülési borítóján lévő teleszkópos csúszdák, amelyek a kagylóból a verembe terjednek, megvédik a szél ellen és korlátozzák annak hatását. Megfelelően megtervezve korlátozhatja az anyag szabad esését is.
Mint korábban említettük, a szállítószalagon már van szigetelés, mielőtt elérné a kisülési pontot. Ezen túlmenően, amikor az anyag elhagyja a szállítószalagot, további szegregáció történik. Az anyag remixéhez egy lapátkerék telepíthető a kisülési pontra. A forgó kerekeknek szárnyak vagy lapák vannak, amelyek áthaladnak és keverik az anyag útját. Ez minimalizálja a szegregációt, de az anyag lebomlása nem elfogadható.
Az elválasztás jelentős költségeket vonhat maga után. Az olyan leltár, amely nem felel meg a specifikációknak, büntetéseket vagy a teljes készlet elutasítását eredményezheti. Ha a nem megfelelő anyagot a munkahelyre szállítják, akkor a bírságok meghaladhatják a tonnánkénti 0,75 dollárt. A rossz minőségű cölöpök rehabilitációjának munka- és berendezési költségei gyakran tiltók. A raktár felépítésének óránkénti költsége buldózerrel és kezelővel magasabb, mint az automatikus teleszkópos szállítószalag költsége, és az anyag bomlik vagy szennyeződhet a megfelelő válogatás fenntartása érdekében. Ez csökkenti a termék értékét. Ezenkívül, ha a berendezéseket, például egy buldózert használják a nem termelési feladatokhoz, akkor a berendezés használatához kapcsolódó alternatív költségek merülnek fel, amikor azt a gyártási feladatokhoz tőkésítették.
Egy másik megközelítést lehet alkalmazni az elszigetelés hatása minimalizálása érdekében, amikor a leltár létrehozása olyan alkalmazásokban, ahol az elszigeteltség problémát jelenthet. Ez magában foglalja a rétegekbe történő rakást, ahol az egyes rétegek halom sorozatból állnak.
A verem szakaszban minden verem miniatűr veremként jelenik meg. A felosztás minden egyes halomon továbbra is megtörténik, a korábban tárgyalt hatások miatt. Az izolációs mintát azonban a halom teljes keresztmetszeténél gyakrabban megismételik. Az ilyen halomról azt mondják, hogy nagyobb „megosztott felbontás” van, mivel a diszkrét gradiens mintázat kisebb időközönként gyakrabban ismétlődik.
Ha a halmokat elülső rakodóval feldolgozják, nincs szükség anyagok keverésére, mivel az egyik kanál több halomot tartalmaz. A verem helyreállításakor az egyes rétegek jól láthatók (lásd a 2. ábrát).
A halom különféle tárolási módszerekkel hozható létre. Az egyik módja a híd- és kisülési szállító rendszer használata, bár ez az opció csak álló alkalmazásokhoz alkalmas. A helyhez kötött szállítószalagok jelentős hátránya, hogy magasságuk általában rögzítve van, ami a fentiek szerint a szél elválasztásához vezethet.
Egy másik módszer egy teleszkópos szállítószalag használata. A teleszkópos szállítószalagok biztosítják a leghatékonyabb módszert a kötegek kialakításához, és gyakran előnyben részesítik a helyhez kötött rendszereket, mivel szükség esetén mozgathatók, és valójában sokan úgy tervezték, hogy az úton haladjanak.
A teleszkópos szállítószalagok olyan szállítószalagokból (védőszalagokból) állnak, amelyek azonos hosszúságú külső szállítószalagokba vannak felszerelve. A hegyi szállítószalag lineárisan mozoghat a külső szállítószalag hosszában, hogy megváltoztassa a kirakodó szíjtárcsa helyzetét. A kisülési kerék magassága és a szállítószalag sugárirányú helyzete változó.
A kirakodó kerék triaxiális változása elengedhetetlen ahhoz, hogy réteges cölöpöket hozzon létre, amelyek legyőzik a szegregációt. A kötélcsörlő rendszereket általában a takarmánygyűjtők kiterjesztésére és visszahúzására használják. A szállítószalag sugárirányú mozgását lánc- és lánckerék -rendszerrel, vagy hidraulikusan vezérelt bolygó meghajtással lehet végrehajtani. A szállítószalag magasságát általában a teleszkópos alvázhengerek meghosszabbításával változtatják meg. Ezeket a mozgásokat ellenőrizni kell a többrétegű cölöpök automatikus létrehozása érdekében.
A teleszkópos szállítószalagok mechanizmussal rendelkeznek a többrétegű halom létrehozására. Az egyes rétegek mélységének minimalizálása elősegíti az elválasztás korlátozását. Ez megköveteli a szállítószalagot, hogy folyamatosan mozogjon, ahogy a készlet felépül. Az állandó mozgás szükségessége szükségessé teszi a teleszkópos szállítószalagok automatizálását. Számos különféle automatizálási módszer létezik, amelyek közül néhány olcsóbb, de jelentős korlátozásokkal rendelkezik, míg mások teljes mértékben programozhatók és nagyobb rugalmasságot kínálnak a készletkészítésben.
Amikor a szállítószalag elkezdi felhalmozódni az anyagból, sugárirányban mozog, miközben az anyagot szállítja. A szállítószalag addig mozog, amíg a szállítószalagra fel van szerelve a sugárirányú út mentén. A ravaszt az ív hosszától függően helyezkedik el, amelyet az operátor azt akarja, hogy a szállítószalag mozogjon. Ebben a pillanatban a szállítószalag előre meghatározott távolságra terjed ki, és elkezdi mozogni a másik irányba. Ez a folyamat addig folytatódik, amíg a Stringer szállítószalagot meghosszabbítják a maximális meghosszabbításra, és az első réteg befejeződik.
A második szint felépítésekor a hegy visszahúzódni kezd a maximális meghosszabbításból, sugárirányban mozogva és visszahúzva az íves határon. Építsen rétegeket, amíg a tartóterékre szerelt dőléskapcsoló aktiválja a halom.
A szállítószalag felmegy a beállított távolságon, és elindítja a második emelőt. Minden emelő több rétegből állhat, az anyag sebességétől függően. A második emelés hasonló az elsőhez, és így tovább, amíg az egész halom meg nem épül. A kapott halom nagy részét de-izolálják, de az egyes halom szélén túlcsordulások vannak. Ennek oka az, hogy a szállítószalagok nem tudják automatikusan beállítani a határkapcsolók helyzetét vagy az azok működéséhez használt objektumokat. A visszahúzási határkapcsolót úgy kell beállítani, hogy a túllépés ne temesse el a szállítószalagot.