A Jeges-tengeren a második legalacsonyabb szintre esett a jégborítottság a műholdas megfigyelések 1979-es megkezdése óta - közölték amerikai kormány tudósai hétfőn.
Egészen e hónapig az elmúlt 42 évben csak egyszer volt a Föld fagyott koponyája 4 millió négyzetkilométernél (1,5 millió négyzetmérföldnél) kevesebb.
Az Északi-sarkvidék már 2035-ben megtapasztalhatja első jégmentes nyarat – számoltak be a kutatók a múlt hónapban a Nature Climate Change című folyóiratban.
De az olvadó hó és jég nem emeli közvetlenül a tengerszintet, ahogyan az olvadó jégkockák sem öntnek ki egy pohár vizet, ami felveti a kínos kérdést: kit érdekel?
Ez bizony rossz hír a jegesmedvéknek, amelyek egy friss tanulmány szerint már a kihalás felé haladnak.
Igen, ez minden bizonnyal a régió tengeri ökoszisztémáinak mélyreható átalakulását jelenti, a fitoplanktontól a bálnáig.
Mint kiderült, több oka is van annak, hogy aggódjunk a sarkvidéki tengeri jég zsugorodásának mellékhatásai miatt.
A tudósok szerint talán a legalapvetőbb gondolat az, hogy a jégtáblák zsugorodása nemcsak a globális felmelegedés tünete, hanem hajtóereje is.
"A tengeri jég eltávolítása feltárja a sötét óceánt, ami erőteljes visszacsatolási mechanizmust hoz létre" - mondta Marco Tedesco, a Columbia Egyetem Föld Intézetének geofizikusa az AFP-nek.
De amikor a tükörfelületet sötétkék vízzel helyettesítették, a Föld hőenergiájának körülbelül ugyanannyi százalékát nyelték el.
Itt nem bélyegterületről beszélünk: az 1979 és 1990 közötti átlagos jégtakaró minimum és a mai legalacsonyabb pont közötti különbség több mint 3 millió négyzetkilométer – kétszerese Franciaországnak, Németországnak és Spanyolországnak együttvéve.
Az óceánok már elnyelik az antropogén üvegházhatású gázok által termelt többlethő 90 százalékát, de ennek ára van, beleértve a kémiai változásokat, a hatalmas tengeri hőhullámokat és a haldokló korallzátonyokat.
A Föld összetett éghajlati rendszere magában foglalja a szelek, árapályok és az úgynevezett termohalin keringés által vezérelt, egymással összefüggő óceáni áramlatokat, amelyeket magát a hőmérséklet ("meleg") és a sókoncentráció ("sóoldat") változásai hajtanak.
Még az óceáni szállítószalag kis változásai is (amely a pólusok között halad, és mindhárom óceánon átível) pusztító hatással lehetnek az éghajlatra.
Például közel 13 000 évvel ezelőtt, amikor a Föld jégkorszakból egy interglaciális időszakba lépett át, amely lehetővé tette fajunk virágzását, a globális hőmérséklet hirtelen néhány Celsius-fokkal csökkent.
A geológiai bizonyítékok azt sugallják, hogy részben a termohalin keringés lassulása, amelyet az Északi-sarkvidékről érkező hideg édesvíz masszív és gyors beáramlása okoz.
Xavier Fettweiss, a belgiumi Liege-i Egyetem kutatója szerint "A grönlandi tengeri és talajjég olvadásából származó édesvíz megzavarja és gyengíti a Golf-áramlatot" - mondta az Atlanti-óceánban folyó szállítószalag.
„Ez az oka annak, hogy Nyugat-Európa éghajlata enyhébb, mint Észak-Amerika ugyanezen a szélességi körön.”
A hatalmas grönlandi szárazföldi jégtakaró tavaly több mint 500 milliárd tonna tiszta vizet veszített, és mindez a tengerbe szivárgott.
A rekordmennyiség részben az emelkedő hőmérsékletnek köszönhető, amely az Északi-sarkvidéken kétszer gyorsabban emelkedik, mint a bolygó többi részén.
„Számos tanulmány kimutatta, hogy a nyári sarkvidéki csúcsok növekedése részben a tengeri jég minimális kiterjedésének tudható be” – mondta Fettwiss az AFP-nek.
A Nature folyóiratban júliusban megjelent tanulmány szerint a klímaváltozás jelenlegi pályája és a jégmentes nyár kezdete, az ENSZ Klímaváltozási Kormányközi Testületének éghajlati testülete által meghatározottak szerint, nem éri el az 1 millió négyzetkilométert.század végére a medvék valóban éhen fognak halni.
"Az ember által előidézett globális felmelegedés azt jelenti, hogy a jegesmedvékben nyáron egyre kevesebb a tengeri jég" - mondta az AFP-nek Stephen Armstrup, a tanulmány vezető szerzője, a Polar Bears International vezető tudósa.