Ilyen kevés ember miatt azt gondolhatnánk, hogy az Északi-sarkvidék műanyagmentes övezetté válik, de egy új tanulmány szerint ez nem is áll messze az igazságtól. A Jeges-tengert vizsgáló kutatók mindenhol műanyaghulladékot találnak. Tatiana Schlossberg, a The New York Times munkatársa szerint az északi-sarkvidéki vizek a tengeráramlatokkal sodródó műanyagok szemétlerakóhelyének tűnnek.
A műanyagot 2013-ban fedezte fel egy nemzetközi kutatócsoport egy öt hónapos világ körüli út során a Tara kutatóhajó fedélzetén. Útközben tengervízmintákat vettek a műanyagszennyezés monitorozása érdekében. Bár a műanyagok koncentrációja általában alacsony volt, Grönland egy bizonyos területén és a Barents-tenger északi részén szokatlanul magas koncentrációt találtak. Eredményeiket a Science Advances folyóiratban tették közzé.
Úgy tűnik, hogy a műanyag a termohalin örvény mentén mozog a sarkok felé, egy óceáni „szállítószalag” áramlaton, amely az Atlanti-óceán alsó szakaszáról a sarkok felé szállítja a vizet. „Grönland és a Barents-tenger zsákutcák ebben a sarki csővezetékben” – mondta Andrés Cozar Cabañas, a tanulmány vezető szerzője, a spanyolországi Cádizi Egyetem kutatója egy sajtóközleményben.
A kutatók becslése szerint a régióban található műanyag teljes mennyisége több száz tonna, ami négyzetkilométerenként több százezer apró töredékből áll. A méretek még nagyobbak is lehetnek, mivel a műanyag felhalmozódhatott a tengerfenéken a térségben.
Eric van Sebille, a tanulmány társszerzője a következőket nyilatkozta Rachel van Sebille-nek a The Verge-ben: „Míg az Arktisz nagy része rendben van, ott van a Bullseye, ez a gócpont nagyon-nagyon szennyezett vizekkel.”
Bár valószínűtlen, hogy a műanyagot közvetlenül a Barents-tengerbe (egy jéghideg vízfelület Skandinávia és Oroszország között) dobják, a talált műanyag állapota arra utal, hogy már egy ideje az óceánban van.
„A műanyagdarabok, amelyek kezdetben hüvelyk vagy láb méretűek lehetnek, napfény hatására rideggé válnak, majd egyre kisebb és kisebb részecskékre esnek szét, végül milliméter méretű műanyagdarabot alkotva, amelyet mikroműanyagnak nevezünk.” – Carlos Duarte, a tanulmány társszerzője, Chris Mooney, a The Washington Post munkatársa. „Ez a folyamat több évtől évtizedekig is eltarthat. Tehát az általunk látott anyagtípus arra utal, hogy évtizedekkel ezelőtt került az óceánba.”
Schlossberg szerint évente 8 millió tonna műanyag kerül az óceánokba, és ma körülbelül 110 millió tonna műanyag halmozódik fel a világ vizeiben. Míg az északi-sarki vizekben található műanyaghulladék a teljes mennyiség kevesebb mint egy százalékát teszi ki, Duarte Muninak elmondta, hogy a műanyaghulladék felhalmozódása az Arktiszon csak most kezdődött. Az Egyesült Államok keleti részéről és Európából évtizedekig tartó műanyaghulladék még mindig úton van, és végül az Arktiszon köt ki.
A kutatók számos szubtrópusi örvényt azonosítottak a világ óceánjaiban, ahol a mikroműanyagok hajlamosak felhalmozódni. Ami most aggasztó, hogy az Arktisz is csatlakozik ehhez a listához. „Ez a terület zsákutca, az óceáni áramlatok törmeléket hagynak a felszínen” – mondta Maria-Luise Pedrotti, a tanulmány társszerzője egy sajtóközleményben. „Lehet, hogy egy újabb hulladéklerakó kialakulásának vagyunk tanúi a Földön anélkül, hogy teljesen megértenénk a helyi növény- és állatvilágra leselkedő kockázatokat.”
Bár jelenleg is vizsgálnak néhány benyomást keltő ötletet az óceáni hulladék műanyagtól való megtisztítására, nevezetesen az Ocean Cleanup projektet, a kutatók egy sajtóközleményben arra a következtetésre jutottak, hogy a legjobb megoldás az, ha először keményebben dolgozunk a műanyag megjelenésének megakadályozásán. Az óceánban.
Jason Daley a wisconsini Madisonban élő író, aki természettudományra, tudományokra, utazásra és környezetvédelemre szakosodott. Munkái megjelentek többek között a Discover, a Popular Science, az Outside és a Men's Journal hasábjain.
© 2023 Smithsonian Magazine Adatvédelmi nyilatkozat Sütikre vonatkozó irányelvek Felhasználási feltételek Hirdetési közlemény Adatvédelem Sütibeállítások